Reggel

-Tudod, az jutott eszembe, hogy reggeli után elsétálhatnánk a piacra. Ilyenkor kora reggel mindig van sok friss zöldség meg gyümölcs, és vehetnénk sütőtököt, azt szereted, igaz? És akkor főznék ebédre sütőtökkrémlevest, kis pirított baconnel megszórva, meg kenyérkockákkal, tudom, hogy az a kedvenced. Aztán vacsorára a maradékot megsütnénk a sütőben. Szeretem nagyon az illatát, ahogy betölti a lakást, olyan kellemes, otthonos, nem gondolod? És olyan jól esik a nagy séta után, amikor bejön az ember a hűvösről. Képzeld a minap összefutottam a Jolánnal, tudod, aki itt lakik két utcányira, és van vagy öt macskája, na, szóval vele és mesélte, hogy a fia megnősül. Hát, nem hittem volna, hogy ilyen hamar elveszi azt a lányt, hisz még alig ismerik egymást, mióta is, tán a tavasszal, ha újságolta, hogy van egy helyes lány, akivel a fia megismerkedett végre. De hát aztán, ki tudja. Végülis mi sem ismertük egymást annyi ideje, mikor megkérted a kezem… Emlékszel? Gyönyörű májusi nap volt, még mindig előttem van! Olyan zavarban voltál és én nem tudtam mi a baj, valami rosszat ettél reggelire vagy mi történhetett. Aztán látod, itt vagyunk, lett két szép gyönyörű gyerekünk, felnőttek és nekik is családjuk van már – hogy repül az idő! Jajj, ezt meg a gázon felejtettem, majdnem odaégett a rántotta. No, így, még sikerült megmenteni. Hallgasd csak, ez nem a telefon? Mintha az szólna, na, várjál, megnézem… – Szia Életem, hogy vagy? Igen, én jól vagyok, minden rendben. Hogy a temetőbe, délután, apádhoz? Hogyne, persze, kimehetünk. De átjöhettek ebédre is. Jól van, akkor délután, várlak titeket. Én is nagyon szeretlek, vigyázzatok magatokra, puszi. Lassan lerakta a telefont, visszasétált a konyhába és nekitámaszkodott az ajtófélfának. Nézte az ablakon beszűrődő napsugarakat, kintről behallatszódott a szemetesautó zaja, persze, hisz péntek van, a szomszédból a reggeli rádióműsor záróakkordjai, vékonyak azok a falak… Aztán odament az asztalhoz, a tojásrántotta még meleg volt, a tejeskávé érintetlenül állt az asztalon, csak Cirmos nyávogott türelmetlenül a lábához dörgölőzve, ahogy a reggelijét követelte.