Hétköznapok

A nagymutató már közel járt a hatoshoz, lassan fél öt, neki meg indulnia kell. Hova is kell mennie? Nem emlékezett pontosan, csak azt tudta, ma fél ötkor el kell indulnia. Lekapcsolta hát a számítógépet, fogta a zakóját meg a táskáját, bal zsebébe csúsztatta a mobilját, a jobban megtapogatta, ott volt még a slusszkulcs, jól van, akkor minden megvan, indulhat. Gépiesen lépdelt a lift felé, a garázsban egy pillanatig érzékelte a felvillanó narancs fényt meg a csipogást, aztán csak vezetett. Már közel járt az utcájukhoz, mikor eszébe jutott, hogy basszus, az iskola, nem állt meg az iskolánál. Visszakanyarodott a következő utcán, el az iskola épületéig, ott megállt, majd útbaejtette a szupermarketet is. Amikor hazaért, lerakta a cuccait a szobában, vacsorát készített a konyhában, aztán leült a tv elé és bámulta a képkockákat. Amikor megunta, átült a számítógéphez és böngészett az oldalakon, leveleket, cikkeket olvasott, képeket nézegetett, meg ami épp szembejött. Egy idő után érzékelte, hogy kinn besötétedett, lekapcsolta hát a gépet és elindult a hálószoba felé. Fürdés, fogmosás, alvás. Arra ébredt, hogy valaki hozzáért a takaró alatt. – Szia Drágám, jól telt a napod? Minden rendben volt itthon? A gyerekek?  – Öööö igen, persze, minden rendben volt – préselte ki a szavakat nehezen, valahonnan a nagyon mélyből. – Holnap is sokáig kell maradnom, ez a féléves zárás, úgy érzem sose lesz vége. Megtennéd, hogy holnap is elhozod a gyerekeket a suliból? A hangok valahonnan nagyon messziről jöttek, próbálta felfogni az értelmüket, de nem igazán ment. – Holnap? Persze, persze, nem probléma… A nő odabújt hozzá, megcsókolta, a mellkasára hajtotta a fejét és úgy suttogta – Úgy szeretlek, tudod? Te vagy a legeslegjobb férj és apa a világon! Ő pedig már zuhant is vissza a sötétségbe, ahol nem létezett semmi…