Egyszer volt, hol nem volt, egy csodás őszi reggelen, amikor szakadt az eső, és orkánerejű szél fújt, az utcák csatornái megteltek és az esővíz ott hömpölygött megállíthatatlanul az autók között, lehetetlenné téve az átjutást a gyalogosok számára a másik oldalra, egy lány állt a zebrától úgy 3 méterre, piros szoknyájába kacérkodva bele-belekapott a szél. Az emberek körülötte munkába siettek, az autósok dudálva hívták fel egymás figyelmét a közelgő árra, ő meg csak állt ott és nézte a lezúduló vizet, az apró örvényeket, melyeket az autók kerekei hagytak maguk mögött, érezte az arcára hulló permetet, ahogy a szél befújta az esőcseppeket esernyője alá. És abban a pillanatban, azon a hűvös, mesés, szürke reggelen meglátta…
Kommentek