Csillagpor

Annyira haragudott rá, amennyire csak pici szívéből telt. Mérhetetlenül csalódott volt, és szomorú, hogy így cserbenhagyták – tehetetlenül állt csak és nézte a távolodó alakot – a döbbenettől mozdulni sem tudott, egyszerűen nem tudta, mit tegyen. Az, akiben annyira bízott, már-már szeretett, akiért még hazudni is képes volt, akinek mindenét, az összes kincsét odaadta, elmesélte… Tovább »

Ránézett a kijelzőre a jobb alsó sarokban – a francba, már csak percei maradtak vissza, és nemsoká az egész visszaváltozik megint tökké… Oké, nyugi, csak sorjában. Letöltések – egyes feladat, done, remek, második – 98,7% gyerünk gyerekek seedeljetek plííííz már nincs sok hátra. Jól van, addig megnézzük a többit, mailboxok rendben, levelek olvasva, spamek törölve,… Tovább »

Egy darabig ténfergett az üres megállóban, aztán leült az egyik narancssárga műanyag székre. Ránézett a kijelzőre: következő szerelvény várható érkezési ideje 10 perc. Türelmetlenül dobolni kezdett a lábával, elnézett balra – de semmi… ez tényleg 10 perc. Körbenézett a kihalt peronon, sehol senki, még egy kóbor hajléktalan sem, aki a kinti hideg elől a melegbe… Tovább »

Már nagyon várta. Ahogy munka után hazaért, gyorsan vacsorát főzött, lefürdött, illatos gyertyát gyújtott, felvette a legszebb ruháját és várta. Tudta, hogy ma este is eljön, ha lemegy a nap, hisz minden este eljött hozzá – minden este az övék volt, csak az övék. Az egymás karjában töltött órák éltették, azok adtak erőt a másnapokhoz,… Tovább »

-Tudod, az jutott eszembe, hogy reggeli után elsétálhatnánk a piacra. Ilyenkor kora reggel mindig van sok friss zöldség meg gyümölcs, és vehetnénk sütőtököt, azt szereted, igaz? És akkor főznék ebédre sütőtökkrémlevest, kis pirított baconnel megszórva, meg kenyérkockákkal, tudom, hogy az a kedvenced. Aztán vacsorára a maradékot megsütnénk a sütőben. Szeretem nagyon az illatát, ahogy betölti… Tovább »

A nagymutató már közel járt a hatoshoz, lassan fél öt, neki meg indulnia kell. Hova is kell mennie? Nem emlékezett pontosan, csak azt tudta, ma fél ötkor el kell indulnia. Lekapcsolta hát a számítógépet, fogta a zakóját meg a táskáját, bal zsebébe csúsztatta a mobilját, a jobban megtapogatta, ott volt még a slusszkulcs, jól van,… Tovább »

Megvárta, míg mindenki lefekszik, lekapcsolják a lámpákat, csak akkor jött elő. Szerette ezeket a sétákat, ez volt a nap fénypontja számára. Ilyenkor mindig nagyon óvatosan közlekedett, hogy ne csapjon zajt, valahogy érezte, hogy a sötétség az ő barátja. A szokásos útvonalon indult el megint, el a könyvespolc előtt, egészen a nagyszoba közepéig, ott megállt, hogy… Tovább »

Hirtelen tört rá, érezte, hogy megint jön, közeledik. A jeges félelem összeszorította a szívét újra. Nem, nem, nem, nem akarom – kiáltotta magában. De tudta, hogy most vége. Itt az idő. Egyszer át kell engednie magát, nem harcolhat örökké ellene. Engedte, hogy körbevegye a sötétség, érezte, ahogy egyre szorosabban öleli körbe a láthatatlan fájdalom. Félt,… Tovább »

– Naaa, ugye akkor nem haragszol? Utálta, amikor ezt csinálta. A szél belekapott világoskék-sárga csíkos sáljába. Kellemesen meleg, késő őszi délután volt, a nap aranyló fénnyel vonta be őket. Egy padon ültek a Dunaparton és az embereket nézték: fiatal szerelmes párokat, akik kézen fogva, szégyenlősen nevetve sétálgattak a parton, kisgyerekes családokat, akik az ebéd utáni… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, egy csodás őszi reggelen, amikor szakadt az eső, és orkánerejű szél fújt, az utcák csatornái megteltek és az esővíz ott hömpölygött megállíthatatlanul az autók között, lehetetlenné téve az átjutást a gyalogosok számára a másik oldalra, egy lány állt a zebrától úgy 3 méterre, piros szoknyájába kacérkodva bele-belekapott a szél. Az… Tovább »